Képzeld magad a szabadba egy tiszta, sötét éjszakán. A horizont alján észreveszel egy halványan izzó zöldes fényhidat, mely lustán nyújtózik keresztül az égen. Ahogy az idő múlik, további fényívek formálódnak és áramlanak a magasban, lassan fényesedve. Majd óriási függönyökké alakulnak az égbolt ablakán, melyek lágyan hullámzanak, mintha egy könnyű szellő lengetné őket. Hirtelen a függönyök alja vöröses színárnyalattal felragyog, és gyorsabban kezd fodrozódni. Kékek és lilák tűnnek föl. Amint a függönyök elhaladnak odafönt, szélkerék módjára örvénylő, ragyogó fénypontokat látsz. Az egész égbolt megtelik színnel és mozgással. Jó néhány perc elteltével minden egyetlen meleg, zöld izzásban mosódik össze, s végül a jelenség lassan az éjszakai homályba vész.

>> Képek << 

A jelenség magyarázata: 

A Napból érkező nagy sebességű, elektromosan töltött részecskék (elektronok, protonok, nehezebb ionok) a Föld mágneses erőterének erővonalait követve az Északi és Déli mágneses pólusok körül, egészen a felszín közelébe érve, a sűrűbb levegőbe ütközve magasabb energiaszintekre gerjesztik a légkör atomjait.

A nitrogén jellegzetes zöld-, az oxigén kékes-lilás, és pirosas színű vonalai miatt gyakran zöld, narancsos, lila színekben pompázó, sokféle alakzatot formázó fényjelenséget produkál.

Szokásos megnevezése (északi fény, aurora borealis) félrevezető, mert a déli pólus környékén ugyanúgy előfordul (déli fény, aurora australis).

Eredete miatt nyilvánvalóan gyakoribb és intenzívebb a naptevékenységi maximum körüli években (11,5 évente). Ilyenkor nem ritka, hogy alacsonyabb földrajzi szélességekről is megfigyelhető – bár optimális légköri viszonyoknak kell teljesülni ahhoz, hogy a fényszóródás, és elnyelődés ezt lehetővé tegye.

Hazánknak a poláris régiótól való távolsága miatt erősen vörösödött színekben tud csak pompázni, és csupán a legfényesebb részei látszanak.

Sarki fényes linkek:

http://www.exploratorium.edu/learning_studio/auroras/

http://www.geo.mtu.edu/weather/aurora/